Mindenki benne van - 2. rész

De mit is jelent ez? Mit takarnak a kifejezések: automatizálás, digitalizálás, fenntarthatóság, versenyképesség? Amíg ezek az egyik és másik oldalon is a pénzzel, a pénz szerzéssel, megtartással összefüggő, azzal egyenértékű szinonimák, addig az egész egy igaztalan, érdekek mentén zajló színjáték.

Javaslat: A konstans minőségszemlélet kialakítását hozzáértőre- együtt érzőre, ha úgy tetszik hozzáérzőre kell bízni. Ő nem feltétlenül a csúcsvezető.

Ezt az egységes szemléletet a legszélesebb körben ismertté és rétegenként értelmezhetővé kell tenni a megfelelő ad-hoc és forszírozott személyes alkalmaktól a digitális módszerekig bezárólag, mert a párbeszéd és a tájékoztatás erősíti a rendszer iránti elköteleződést, a véleménynyilvánítás és meghallgatva érzés egységet hoz létre az alkotó és az alkotás között, egyensúlyt az alkotótérben.

Ebben az egyetértésben/konszenzusban születnek meg a széles körben támogatott rendszerfejlesztő, reorganizációs, egyszóval fenntartható víziók, amiket cselekvési tervvé formálni, egy tehetséges menedzsment számára, már csak gyerekjáték. Egy dolog mellett tud igazán elköteleződni mindenki. Egy olyan dolog mellett, ami egy személlyel függ össze, aki én vagyok. Ha az, amit teszek értékes és értékeli a közösségem, akkor velem azonos a teljesítmény és a siker is. Ez csak akkor valósulhat meg, ha tudatos vagyok, ha rendelkezem azokkal az ismeretekkel, amik a teljesítményem maximumához segítenek hozzá. Az a vállalat, ahol kiemelkedően magas a minőségérzet, az kizárólag azért lehetséges, mert annak minden egyes tagja tudja, hogy miért van jelen, tudja, hogy fontos és értékes az amiért jelen van és tudja, hogy teljesítményével, másokkal azonos mértékben járul hozzá valamihez, ami összességében magasztosabb, mint az egyén teljesítménye. Az első, közösen létrehozott termék, ami minden további alkotás alapja: a minőségi közösség a közös minőség.

Az akcióhősök ideje lejárt.

Nem elég a működés, együttműködésre van szükség, mert képesek vagyunk rá, hogy új vállalati kultúrát hozzunk létre a versenyképesség jegyében, ahol a vállalatvezető nem azért köteleződig el 2 évre, mert az már jól mutat az önéletrajzában. A dolgozó nem használja fegyverként nélkülözhetetlen tudását és legfőképp a tulajdonos ráébred, hogy a pénzcsinálás felszíne alatt alkotás folyik. Ki kell mondani az igazat: ez emberi alkotás!

Képviseljük az alkotót és minden minőségibb lesz!