en-Mindenki benne van! - 1. rész

02/10/2021

A minőségszemlélet, mint elméleti struktúra, olyan követelménytámasztó infrastruktúra a gyakorlatban, ami a legszélesebb körű megértést- egyetértést igényli az alkotás/gyártás/megvalósítás folyamatában.

Üdv a holisztikus szemléletű menedzsment világában, a fenntartható "versenyképesség" korszakában.

Ezekben a napokban rá kell ébrednie az embereknek arra, hogy szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy a vállalati kultúra új szintjére léphessünk, mert jelenleg, markánsan újraszerveződik a gazdasági élet a társadalom minden szervezeti egységében.
Egyelőre futunk az események után, mert jó ideig nem kellett igazi döntéseket hozni, igazi innovációkat kutatni, igazi kommunikációt folytatni, igazi értéket teremteni, igaznak lenni.

A PanCorp vezetőjeként is elsődleges feladatomnak tartom, hogy a legalapvetőbb infrastrukturális elemként tekintsek a gondolatra, amit finom-motoros érzékkel kell eljuttatni egy szervezet működési rétegeibe, függetlenül a szervezet méretétől. A most zajló paradigmaváltás után újra gondolt vállalat, szélességben szerveződik, ahol a felelősségvállalás az egyetlen vertikális mérce. Az elköteleződés mércéje.

A vállalati minőségirányítás két féle képen halt meg az elmúlt időben.

Egyszer, amikor egy ember képviselte azt munkaköri kötelezettségből és másodszor, amikor 52 hét helyett a különböző rendszerfrissítő auditok környékén 2 hétig foglalkoztunk vele. Miért ilyen nehéz rendszerszintű működési elemmé tenni, vagyis a gyakorlatba ültetni azt az elméletet, ami a vállalat minőségi megítélését jelenti közvetlenül?

Talán, mert kevesen tudják, hogy pontosan mi is az a feladat, amit elvégezve, közvetlenül vagy közvetetten a minőségirányítást a vállalati minőséget a minőségszemléletet támogatják. Talán, mert az SOP fogalomtárából hiányzik a tudatosságra irányuló megismertetés, gyakoroltatás, sikeresség mérés, talán, mert a minőségügyet úgy kezeljük, mint egyéb szakterületeket a gyári működésben, vagyis azt gondoljuk, hogy majd a dedikált személy érvényre juttatja.

És itt az óriási tévedés!

Míg más területek vezetői képesek csapatukkal erre, a minőségirányítás csapata a vezetők. A minőségirányítás egy a vállalat minden szegmensét érintő átfogó feladategyüttes, ami épp úgy jelen van a toborzás, képzés a termékvédelem a telephelybiztonság témájában, mint ahogy a termelési folyamatok a gyártástechnológia a termékminőség és termékcsalás elleni védelem, de végső soron a felső vezetői mestertervben is. Követnie kell a jogszabályi megfelelőséget a hatósági és vevői kapcsolattartást, de teljesen természetes, hogy igényt kell formáljon az egységes és védett dokumentáció kezelés és információáramoltatási protokollal kapcsolatban, azok hatékony és naprakész szervezetét illetően az infrastruktúra szintjén.

És ez még csak a feladat- és felelősséghalmaz csúcsa!

Ezekben a napokban rá kell ébrednie az embereknek arra, hogy szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy a vállalati kultúra új szintjére léphessünk, mert jelenleg, markánsan újraszerveződik a gazdasági élet a társadalom minden szervezeti egységében.Egyelőre futunk az események után, mert jó ideig nem kellett igazi döntéseket hozni, igazi innovációkat kutatni, igazi kommunikációt folytatni, igazi értéket teremteni, igaznak lenni.

A lojális dolgozói státusz felértékelődése normális és időszerű, de nem szabad visszaélni vele. A vezetői attitűd megköveteli az empátiát, de legfőképp azt, hogy inspiráló legyen az, aki vezet, kiemelkedő feladat- és helyzetismerettel. Egyességre kell jutni a módszertanban, mert el kell fogadni, hogy egy olyan korban élünk, amikor a hatékonyság növelése a fő hajtóerő, minden szervezeti egységben!

... folytatása következik 11. 25- én!